A hegység legmagasabb részét Magas-Börzsönynek nevezik. Gerince 12 km hosszúságú, s ezen sorakoznak a hegység legmagasabb csúcsai, köztük a 939 m magas Csóványos, vagy a 865 m magas Nagy-Hideg-hegy. Mindkettő rétegvulkáni felépítésű. Az andezitaglomerátum törmelékes rétegeit az andezit-lávakőzetek sötétebb padjai tagolják. Az andezitben lévő, sokszor szabad szemmel nem is látható parányi ásványok alapján itt is számos változatot lehet megkülönböztetni. A vulkáni törmelékben leggyakoribb az oszlopos amfibos ásvány, mellette kevésbé megnyúlt, de ugyancsak sötét piroxénásvány szemek gyakoriak. A Csóványos és Nagy-Hideg-hegy környékén megfigyelhető lávapadok andezitkőzete helyenként piroxénből, helyenként amfibolból tartalmaz többet. A lávakőzetekből készített vékony csiszolatokban földpát kristályok, valamint a kristályszemcséket elválasztó, azokat beágyazó alapanyag is megfigyelhető.
Meglepő, hogy a legélesebb gerincszakaszok nem feltétlenül kemény láva kőzetekből állnak. A lávapadok megmerevedett anyaga ugyanis könnyen töredezik, belőle kőfolyások alakulhatnak ki, a durva agglomerátum pedig kötőanyaga miatt sokszor ellenállóbb.
Nagybörzsöny község környékén a történelem folyamán többször bányásztak már aranyat. Az érterület a községtől keletre fekszik, a Rózsa-hegy, Magyar-hegy, a Vár-bükk és a Csóványos által közrefogott mélyedésben.
Nagybörzsönyhöz fűződik a tellur kémiai elem felfedezése, amelyet Kitaibel Pál egy innen származó ércdarabból különített el 1795-ben.
A hegység északi részén, a Csóványos keleti oldalán induló Kemence-patak völgyétől északra az Északi-Börzsöny terül el. A patak a rétegvulkán törmelék rétegeiből alakította ki futását. Az Északi-Börzsöny viszonylag magasabb hegyei felszínre nem jutott lávából szilárdultak meg. A Kőszirt (590 m), a Kámor (662 m), a Kőember (608 m), a Bugyihó (632 m) a Kemence-patak keleti oldalát félkörívben szegélyezik, felszín alatt megszilárdult szubvulkán testek.
A csúcsán várromot hordozó Drégelyvár agglomerátumból áll, a Nagy-völgytől északra Drégelypalánkon viszont az üledékes kőzetek veszik át az uralmat.
Ezek az üledékek általában közvetlenül a vulkáni kitörések előtt rakódtak le. Kőzetanyaguk homok, agyag, kavics. A bennük található kagyló és egyéb ősmaradványok jó bepillantást nyújtanak a vulkanizmus előtti kor tengeri élővilágába. A miocén vulkanizmust megelőző üledéklerakódást legjobban a Hont közelében lévő szakadékban tanulmányozhatjuk. A szűk Szurdok-völgy bejáratánál még jégkorszaki löszfalak fogadnak bennünket, később azonban sötétebb szürke, nedves, kemény agyag felszínén haladunk. Ezen fut végig a kis patak vize is. Az agyagrétegben számos kagylófaj teknője ismerhető fel. A belsejüket homok tölti ki.
Ha gondosan tanulmányozzuk az agyagos rétegpadokat, bennük nem egyszer görbe, féregjáratokat és több növénymaradványt is fölfedezhetünk.
Az agyagos rétegek eső után könnyen megcsúsznak, leomlanak, ilyenkor veszélyes az itt tartózkodás!
Ha a turistajelzésen elkerüljük a veszélyesebb részt, és a szakadék felső végéhez felkapaszkodunk, igen sok ősmaradványt gyűjthetünk az agyagos homokrétegben. Jellemzők például a miocéntenger aljzatához nőtt Balanus nevű makkrákok töredékei. De gyűjthetünk itt cápafogat, csigák szájfedő lemezeit, halak hallócsontjait. Az agyagban parányi egysejtűeket már csak mikroszkóppal lehet megfigyelni.
A szakadék fölötti Bába-hegy nyugati oldalában a vulkáni kitörés előtt közvetlenül lerakódott kavicsos rétegek vannak. Megfelelően a kavicsrétegek tengerparti keletkezésének, bennük a hullámverést jól tűrő vastag héjú kagylók, többek között a mai osztrigafélék rokonai, az osztreák maradványai találhatók. De vannak itt magányos korallfajok, mészkiválasztó algák is. Érdekességnek számítanak azok a lyukas kavicsok, amelyek fúrókagylók tevékenységét viselik magukon.
A Hont és Parassapuszta közötti műúthoz közel is tanulmányozhatók a vulkanizmust megelőzően lerakódott tengeri üledékek. A műút építésekor nyitották meg az itt látható kavicsbányát. Alul durvább kavicsrétegek vannak, felül kvarchomok. A bánya legfelső részén a homok agyaggal és finom vulkáni porral is keveredik. Gondos megfigyeléssel ebben a felső tufás homokban több kagylót, csigát és tengeri sünt vehetünk észre, de felfedezhetők növénylenyomatok is.