Állatvilág

A Börzsöny állatvilága rendkívül színes. Az ízeltlábúak közül a tiszta hegyi patakokban a kövi rákot, a bokros fiatalosokban az imádkozó sáskát, az öreg bükkösökben a havasi cincért, a tölgyesekben pedig a szarvasbogarat találhatjuk meg.

A gyors folyású hegyi patakokban a kövi csík mindenütt jelen van. A Szén- és a Kemence-patakban néhány évtizeddel ezelőtt telepítettek sebes pisztrángot, de szakszerű gondozás hiányában az állomány elsatnyult.

A kétéltűek 11 faja lelt otthonra ezen a vidéken: foltos szalamandra, pettyes gőte, barna ásóbéka, zöld varangy, barna varangy, erdei béka, gyepi béka, kecskebéka, zöld levelibéka, sárgahasú unka.

Leggyakrabban a barna színű erdei és a gyepi békával találkozhatunk. Nagy ugrásokkal menekülnek az ember elől. A lomha mozgású zöld- és barna varangy inkább a nyirkos-mohos helyeket kedveli. Ugyancsak gyakran láthatjuk a fekete alapon sárga foltokkal díszített szalamandrát. Bőrválladéka kötőhártya-gyulladást okozhat, ezért ne nyúljunk hozzá!

A hüllőknek 7 faja él itt. Napsütötte vágásokban, utak mentén a barna színű fürge gyík, és a jó arasznyira is megnövő zöld gyík él. Megtalálható a fali gyík is. Sokan kígyónak vélik az ártalmatlan lábatlan gyíkot. Ne bántsuk az utunkba kerülő erdei siklót, rézsiklót vagy vízisiklót sem!

A tájnak fontos eleme a madárvilág. Magyarországon 346 madárfaj fordul elő. Ebből közel 200 a Börzsönyben is megtalálható. Az országban 220 körüi a költőfajok száma, ebből 120 itt is költ.

A hegycsúcsok fölött méltóságteljesen kőröző egerészölyv szinte a tájképhez tartozik, vijjogása része az erdőnek. A Börzsöny egyik féltett ritkaságával, a majdnem két méteres szárnyfesztávolságú parlagi sassal nem lehet összetéveszteni, mert nagy a méretkülönbség közöttük. Sokkal apróbb a vörös vércse, a kabasólyom és a karvaly. Szintén ölyv nagyságú, de nem ragadozó a holló, aminek korrogó kiáltását több kilométer távolságról is meg lehet hallani. Öreg bükkösökben a kék galamb, a tölgyesekben az örvös galamb, fiatalos erdőrészeken a vadgerle búgását halljuk. Ha szürkület után is nyitott füllel járunk, sokfelé halljuk a macskabagoly nyávogó kuvikolását.
A harkályok közül az egymástól nehezen megkülönböztethető négy fakopáncs, a nagytestű fekete harkály, a zöld- és a szürke küllő él itt. A nagyobb patakok mentén három ritka madárral találkozhatunk: a fehér “pártedlis” fekete vízirigóval, a türkizkék-vörös színekben pompázó jégmadárral és a sárga-fekete-szürke hegyi billegetővel. Erdőszélen, ritkás erdőkben, bokros helyeken a fülemüle, a citromsármány, a vörösbegy, a füzikék, a poszáták, az ökörszem, az erdei pacsirta, az énekes- és fekete rigó énekében gyönyörködhetünk.
Inkább a szálerdőket kedvelik az odulakók: a széncinege és a kék cinege, a csuszka, a fakusz, a seregély és a légykapók. A pintyfélék közül 13 fal él a Börzsönyben, a leggyakoribb az erdei pinty, a zöldike, a meggyvágó, a csicsörke, valamint a nálunk tömegesen telelő süvöltő és a csíz.
Védelem hatálya alá nem tartozó fajok a házi veréb, a mezei veréb, a szajkó, a szarka, a dolmányos- és a vetési varjú. A vadászható fajok közül rendszeresen költ a fácán, a fogoly, és az erdei szalonka.

A hegység erdeiben értékes nagyvadállomány él. Leggyakrabban a gímszarvassal, az őzzel és a vaddisznóval találkozhatunk. Szeptember végén, október elején szarvasbőgés veri fel az erdő csendjét.

A muflont 1969-ben telepítették a Börzsönybe. Eredetileg a vadászható fajok körét akarták szélesíteni. Élethelye a nyílt és a zárt sziklagyep, melyekben rágásával, taposásával komoly kárt tesz.

A ragadozó állatokkal rejtett életmódjuk és óvatosságuk miatt ritkán találkozhatunk, de a hóban látható nyomaikból ítélve nem ritka a róka, a borz, a vadmacska és a nyest sem. Kisemlősök közül a mókus, a nagy pele, a mogyorós pele, a kelet-európai sün, valamint a pocok, az egér, a cickány és a denevérfajok színesítik az állatfajok palettáját.